Az I want to meet you projekt Lengyelország, Zatonie nevezetű városkájában volt megtartva, igaz az erdő közepén élvezhettük egymás társaságát.
Az egész projekt lényege, ahogy a címből is leolvasható, az új emberek és kultúrák megismerése, de ennél sokkal többről volt szó összességében. Megpróbálom napról-napra levezetni az eseményeket, hogy ti is átláthassátok, milyen volt ez a projekt.
Az első nap a hely, illetve az emberek megismeréséről szólt, nagyrészt olyan játékokat játszottunk, ahol a többi ember nevét, otthoni életét ésambícióitismerhettük meg.
A második napon még mindig megmaradtak a névtanulós játékok, de azért voltak egyéb érdekes foglalkozások is, például a „who am I” nevezetű beszélgetés is. A mozgás fontos, ezt a program lebonyolítója, Arkadius is így látta, szerencsére voltak sportos játékok minden nap. Ezen az estén volt még az „International evening” is, ahol a magyar, olasz és lengyel csapat tagjai prezentálták az ő hazájukban ismeretes édességeket, ételeket.
A harmadik nap volt a legeslegjobb szerintem, legalábbis számomra mindenképp, ezen a napon 2 csapatra volt bontva a társaság, az egyik csapat elsőnek mehetett a tóra, míg a másik az udvaron játszhatott sportjátékokat vagy jógázhattak.
A tavon kajakozni lehettet, ami egyszerűen zseniális és mesébe illő volt. Az udvaron pedig megszületett mindenki kedvenc játéka, a „Capturetheflag”.
A negyedik nap egy lazítós nap volt, Európáról volt szó, illetve sok szabadidő jutott számunkra, amit számos módon el lehetett tölteni.
Az ötödik napon az önmegismerésről szólt, elég mély, és gondolatébresztő játékokat játszottunk ezen a napon, és ezen a napon kezdtünk el felkészülni a projekt legnagyobb próbatételére, a „Human Libary”-re.
A hatodik napon eljött az idő, délután 4-kor el is indultunk egy lengyel fiatal központba, ahol előadhattuk az Emberi Könyvtárat. A nevéhez hűen a fiatalok oda jöhettek és „kikölcsönözhettek” egy embert, aki storyt mesél nekik, akiknek meg ehhez nem volt kedve, azok az udvaron részt vehettek különböző játékokban.
A hetedik nap volt mindenki számára a legérzelmesebb, elvégre ez volt a búcsúzás napja, az utolsó éjszaka.
Ezen a napon még az esti könnyroham előtt, olyan foglalkozások voltak, ahol mindenki felmérhette mit és mennyit fejlődött a program során. Az este pedig… ha a sima búcsú nem lett volna elég, mindenki kapott egy papírt a hátára, ahova bárki, amit csak szeretett volna ráírhatott, mindenki sétálgatott a szobában, és odament ahhoz, ahova szeretett volna írni valamit, sokan kivártak vele, sokan egyből elolvasták, a végeredmény ugyanaz volt, vízesések.
Összefoglalva az egészet, egyértelműen kijelenthetem, hogy ez volt életem eddigi legjobb hete (11 napja), nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, az egész életemet megváltosztatta!!!
Bélteki Balázs
