2019. január 22 és 30. között három magyar ifjúságsegítő vehetett részt
a festői szépségű ausztriai Payerbachban a Compassion in Action Erasmus+ tréningen az osztrák ˝Coobra ooperativa Braccianti˝ szervezésében.
A MeOut-os csapat tagjaként nyolc felejthetetlen napot töltöttem el itt.

Nem igazán voltam meglepve, amikor a szervezővel beszélgetve kiderült, hogy hatalmas volt a túljelentkezés a mindössze 28 helyre. A képzés ugyanis olyan témát állított fókuszba, amelyről manapság egyre több szó esik. Mint megtudtam, 150-en szerettek volna részesei lenni ennek az élménynek, így különösen hálás voltam, hogy ott lehettem.

A vendéglátónk Marcus Vrecer hosszú évek óta bonyolít le projekteket és maga is aktív tréner. Az általa felkért két tapasztalt csoportvezető pedig, akik nemcsak tanítják, hanem maguk is gyakorolják a képzésen bemutatott módszereket és életszemléletet, rendkívül jól összekovácsolták a csoportot, ami nem minden projekt esetében van így. Kasia Stepien lengyel tréner Londonban él egy buddhista szemléletű közösségben, Ilze Jece Lettországból jógaoktató és orientális masszázzsal is foglalkozik. A tréning helyszíne egy kis családi hotel volt, ahol a képzés témájára és a résztvevők igényire tekintettel javarészt vegetáriánus és egészséges ételeket készítettek nekünk. A télies időjárás sem riasztott el minket a sétáktól a szabadban, a trénerek külön kérték is, hogy töltsünk időt a természetben

úgy, hogy odafigyelünk minden apró részletre: illatokra, hangokra, színekre.

Amellett, hogy megtapasztalhattuk milyen egy az empátián és gondoskodó együttérzésen alapuló közösség része lenni, ami a képzés alapját adta, sokat tanultunk magunkról és arról, miként építhető be a mindennapjainkba és (önkéntes) munkánkba a mindfulness azaz a tudatos jelenlét, a bodywork és az erőszakmentes kommunikáció (NVC) eszközei.

Minden napunk szerves része volt a mozgás, és a jóga és meditáció mellett táncterápiás és önismereti elemek is megjelentek a kurzuson. Túlnyomórészt a non-verbális kommunikáció eszközeivel dolgoztunk, és minden nap kaptunk egy kis pluszfeladatot is: volt, hogy a csoport jóllétéért voltunk felelősek, így bőszen masszíroztunk vagy tettünk egymás felé kis szeretetteljes gesztusokat, blogoltunk kis csoportokban vagy épp semmit nem csináltunk (nos, ez bizonyult a legnehezebbnek, ebből is látszik, a ma embere mennyire nem képes csak úgy lenni, önmagába mélyedni). Tetszettek ezek a foglalkozáson kívüli feladatok is, az volt a lényeg, hogy ne csak elméletben halljunk a tudatos jelenlétről.

Az egyik legfontosabb tevékenység, ami hihetetlen módon erősítette a közösségi érzést, a reggeli éneklés volt, amit nem ritkán nap közben is folytatás követett. Mindenki örömmel vett részt a világ békéjéért, a belső harmóniáért és a természethez való visszatalálásról szóló dalok közös eléneklésében, amelyről az utolsó nap videó is készült.

A 30 ember és a különböző hangszerek egyszeri és megismételhetetlen hangzása sokáig ott fog a fülünkben csengeni még.

Számomra teljesen új volt a képzést végig kísérő „Graphic recording˝, amire a MeOut munkatársát Túros Dorottyát kérték fel a szervezők. Hogy mekkora erővel bír a teljes tanulási folyamatot képekkel és illusztrációval dokumentálni, majd a nap végén meghallgatni Dotyi összefoglalóját az adott nap eseményeiről a szuper tabló alapján, az csak a képzés végén derült ki, amikor kiállítást rendeztünk a képekből, és elmélyedve idéztük fel a megható, tanulságos és kedves pillanatokat.

Mert miről is szólt ez a bő egy hét?

Arról, hogy kicsit közelebb kerüljünk ahhoz, kik is vagyunk valójában.

Hogy le tudjuk küzdeni az előítéleteket és annak ellenére, hogy mindannyian mások vagyunk, ráébredjünk, ha elfogadással közelítünk a másik felé, a nézetkülönbségek is könnyebben és sérülés nélkül megoldhatók. Ez utóbbinak az ifjúsági munkában is elvitathatatlan szerepe van, s ha mi magunk jobb segítővé válunk, abból profitál mindenki, akivel együtt dolgozunk, akivel kapcsolatba kerülünk, különösen a fiatalok. Érintettük még a testtudatosság témakörét, a konszenzust és kaptunk ötleteket ahhoz is, hogy egy rohanó életvitel mellett miként lehet tudatosan tervezni és időt szakítani magunkra, testi és lelki egyensúlyunkra és személyes kapcsolataink minőségének javítására.

Bízom benne, hogy a sikerre való tekintettel lesz még hasonló tréning, hogy minél többen átélhessék ezt az egyedülálló élményt. Mert ez a néhány nap is sokat segít abban, hogy tudatosabban tekintsünk önmagukra és a környezetükre.

Ancsi (Mikula Anna)

A grafikus facilitáció poszterei megtekintéséhez Katt ide! 🙂