2017. október 24-én második nemzetközi Erasmus+ projektemet kezdhettem meg a MeOutnak köszönhetően.
Még idén nyáron, júniusban vettem részt először hasonló projekten a szervezet által, akkor Szicíliában, „spártai környezetben” élhettünk együtt más kultúrákkal, a mostani azonban kifejezetten egy tanfolyam volt és az oktatás holisztikus szemléletmódjával foglalkozott, nagy hangsúlyt fektetve a non-formális edukációra.
A képzés és fejlesztés világa mindig is nagyon érdekelt engem,
szerettem volna többet, nemzetközi környezetben, szakemberektől tanulva megtudni a témáról, ráadásul maga a projekt az ősszel még mindig meleg és napsütéses Barcelonában volt, így nagyon vártam már a kiutazást.
A projekt kezdete előtt egy nappal érkeztem a városba, hogy jusson kis idő felvenni az ottani ritmust és megtekinteni néhány nevezetességet, ezt szerencsére társaságban, egy szintén korábban érkező tunéziai résztvevővel tehettem meg. A város elbűvölt minket és az ottani vendégszeretet is páratlan volt!
Másnap délután a szervezők – egy katalán és egy szicíliai tréner, akik a non-formális oktatással foglalkozó La Rotllana Associació non-profit szervezetet működtetik a Barcelona északi felében lévő Badalonában az ottani közösség életszínvonalának fejlesztése érdekében – már nagy szeretettel, meleg kávéval, teával, szendvicsekkel és édességekkel az asztalon várták a kulturálisan kifejezetten diverz, többféle országból érkező és a non-formális oktatásban már jártas résztvevőket.
Összesen – a két szervezőn kívül – 14-en voltunk így aztán a csapatban, 11 országot képviselve Európából, Észak-Afrikából és a Közel-Keletről is egyaránt: Algériát, Észtországot, Jordániát, Lengyelországot, Litvániát, Macedóniát, Spanyolországot (és egyben Katalóniát, erre majd még kitérek), Szlovéniát, Tunéziát és Ukrajnát. Én egy személyben Magyarországot képviseltem az esemény alatt. Az üdvözlés után aztán hivatalosan is megnyitásra került a projekt, bemutatásra került a La Rotllana egyesület, majd a nap hátralévő részében csapatépítő játékokat játszottunk, illetve – minden este – blogot vezettünk napi tevékenységünkről. Szinte pillanatok alatt összeszokott és egy húrra pendült a társaság, öröm volt megismerni ennyi embert és beszélgetni velük aztán esténként.
Ahogy elérkezett a második nap, kezdtük tapasztalni, hogy ez a projekt más lesz, mint a többi: egy igazán intenz, kihívásokkal teli, komfortzónánkon kívül eső, a városban különféle helyszínekre járó és folyamatos aktivitást és interakciót megkívánó csodás 5 napnak nézhettünk elébe, amiért rendkívül hálásak voltunk! Egyből Barcelona szívébe kaptunk transzfert és az ottani Jaume Bofill alapítvánnyal ismerkedhettünk meg egy workshop keretén belül, akik nagy szerepet játszanak Katalónia közösségének fejlesztésében non-formális oktatás útján, s egyben átfogó képet kaphattunk a „Service Learning” fogalmáról is, megalapozva a teljes projekt átfogó elméleti hátterét. Az oktatás holisztikus áttekintését folytattuk aztán külön csoportokban a délután folyamán is, arra keresve a választ, hogy milyen plusz dolgokat tud kínálni a non-formális mód a formális és informális edukációnak, illetve milyen kölcsönhatások jöhetnek létre a három kategória között.
A nap remek lezárásaként nemzetközi estet tartottunk, így mindegyik ország tudta prezentálni a maga tradicionális ételét és italát,
illetve néhány résztvevő hagyományos, a népszokására jellemző viseletben vendégelt meg minket. Eztán a csoport már ténylegesen készen állt az elkövetkezendő nap kihívásaira, immár teljes mértékben csapatot alkotván.
Szintén rendkívül intenzívnek ígérkezett a harmadik nap is: a Barcelona tartományában lévő és multikulturalizmusáról híres Badalonába utaztunk, és egy ottani iskolát látogattunk meg, ahol betekintést nyerhettünk a diákok formális és non-formális oktatásának egyensúlyára.
A délután folyamán a város TV és rádióstúdióját kerestük fel, ahol az ottani közösségépítő és non-formális módú oktatást felhasználó projektekbe kaptunk bepillantást: a stúdió lehetőséget ad gyermekeknek, hogy saját videóriportot készítsenek az iskolában, ezzel is fejlesztvén aztán a többiekkel, más kultúrákból érkező diáktársaikkal való kooperációjukat, valamint kommunikációs és egyéb készségeiket is.
Egyben találkoztunk a La Rotllana egy önkéntesével is, aki zenei fesztiválokat szervez Katalóniában úgy, hogy platformot biztosít kezdő együtteseknek a fellépésre és ismertté válásra, a nagyközönségnek pedig az ingyenes szórakozásra. A város önkormányzatának NGO-kat támogató tevékenységével is megismerkedhettünk eztán, majd visszatérvén a szállásra elérkezett az idő, hogy felkészüljünk a nagy önálló projektünkre, amelyet kis létszámú, 3-4 fős csapatban kellett kiviteleznünk a következő nap során. Badalonai oktatási intézményekben kellett általános és középiskolás diákoknak 1,5 órás workshopot tartanunk különféle témákban (multikulturalizmus, gyermekek jogai, határok és emberi jogok, valamint sport és befogadás) úgy, hogy a non-formális edukációt kellett e célból felhasználnunk. A mi csapatunk az első témáért felelt, célcsoportunk pedig egy olyan badalonai iskolában tanuló, 15-16 éves diákokból álló osztály volt, akikre a multikulturalizmus abszolút jellemző volt:
voltak az osztályban a katalánokon kívül dél-amerikai, észak-afrikai és ázsiai (pl. kínai, indiai) eredetű hallgatók is.
A célunk az volt, hogy játékos módon, non-formális keretek között oktassuk a diákokat az összetartásról és a másik kultúra elfogadásáról, melyet csakis olyan tevékenységekkel tehettünk csak meg, amelyekkel alaposan egymásra voltak utalva. Maga a felkészülés és a workshop lebonyolítása hatalmas kihívásnak bizonyult, azonban felejthetetlen élmény is volt egyben: bár nem volt egyszerű kezelni az osztályt, de útmutatásaink alapján játszottak és hittük, hogy a másfél óra elteltével tudtunk valamilyen pluszt adni gondolkodásmódjukban és átment a kívánt üzenet.
Eztán feldobva, tele energiával tettük meg utunkat egy önkormányzati intézménybe, mely fiatal önkéntesek támogatásával igyekszik munkához juttatni a badalonai közösséget, s betekintést kaphattunk ilyen irányú tevékenységükbe. Az ebéd alatt ért aztán el hozzánk a hír, hogy a katalán parlament megszavazta aznap Katalónia függetlenségét, mely egyfajta plusz bepillantást adott az ottani helyzetbe. A városban és az emberekben mindenhol a bizonytalanság uralkodott, rengeteg katalán és spanyol zászlót láttunk az épületek teraszain, volt, aki ünnepelt, volt, aki kevésbé. Tulajdonképpen senki nem tudta, mi fog történni. Bennünk is felmerült a kérdés:
vajon még Spanyolországban vagyunk vagy már abszolút egy másik országban?
Természetesen a következő nap eseményei választ adtak kérdésünkre, azonban érdekes volt ott lenni akkor és rálátni az ottani viszonyokra, valamint arra, hogy mennyire külön kultúrát képviselnek a katalán emberek. Érdekes módon Badalonában kevésbé volt érzékelhető az aznapi hangulat. Délután aztán a La Rotllana egyesület irodájába tettünk látogatást, ahol részt vehettünk egy „Halloween projekten”, melyet a város fiatal, diákokból álló közössége szervezett és valami rendkívül jóra sikerült! Az esemény után egy kis szabadidőt is kaptunk a város felfedezésére, valamint a tengerpart megtekintésére is.
Az ötödik nap délelőtt mindenki kezdett „észhez térni”: mindjárt vége a projektnek, valami iszonyat gyorsan elrepült az idő!
Erre az is rávilágított minket, hogy délelőtt látogattuk meg az utolsó projektet a barcelonai egyetemen,
aminek részeként egy konfliktusmegelőző és -kezelő módszerrel, a mediációval ismerkedhettünk meg, szakterületen jártas mediátoroknak köszönhetően. Egyben olyan non-formális tevékenységeket is végeztünk együtt, csapatban, melyek kifejezetten az ember emocionális énjét értek el, így érzelmileg itt volt a projekt egyik tetőpontja is. Még a projekt előtt házi feladatként fel kellett készülnünk egy jó gyakorlatból, amit használunk a szervezetünknél és megosztanánk másokkal, így délután ezen volt a hangsúly, több részvevő is bemutathatta, hogy milyen eszközök, módszerek, tevékenységek működnek náluk a leghatékonyabban. A nap további részét Barcelonában tölthettük önállóan, ki-ki kedve szerint meglátogatta a város főbb nevezetességeit. Nagyon jó volt egy kis szabadidő az intenzív programok után.
Az utolsó nap elérkeztével azonban még korántsem ért véget az izgalom. Sőt! Betekintést nyerhettünk Katalónia talán egyik legismertebb, a XVIII. század óta létező hagyományába, az embertorony építésébe. Badalona főterén több, kifejezetten embertorony-építéssel foglalkozó egyesület mérettette meg magát, és a La Rotllana révén nekünk is volt lehetőségünk részt venni ebben. A koncepció a következőképpen nézett ki: egy 6 emeletből álló tornyot kellett felépítenünk emberekből, ami nem kis csapatmunkát kívánt meg maga után.
Maguk a résztvevők is rengeteg ideig készülnek a megmérettetésre, hogy minden lépésük kiszámítható legyen. Minden egyes résztvevőnek megvan a maga helye és szerepe a végső cél megvalósításához.
Szerencsére nekem nem kellett a torony tetejére állnom, legalul voltam, középen és az első torony embereit kellett tartanom, ami hatalmas erőfeszítést igényelt. Voltak szituációk, amikor már nehezen bírták a terhet az alul lévő emberek, de azért voltak ott a többiek, hogy tartsák, segítsék őket, illetve még több ember a segítők körül. Az egész egy hatalmas csapatmunka volt, aminek köszönhetően mintegy háromszor építettük fel egymás után a hatemeletes tornyot. Öröm volt mindenkit boldognak látni és egy olyan tevékenységben részt venni, amely ekkora hagyományt és összetartó erőt jelent a katalán embereknél. A rendezvény után – mindenki nagy örömére – lehetőséget kaptunk arra, hogy néhány órát a tengerparton töltsünk. Bár jó idő volt, a víz már hidegnek bizonyult, azonban jópáran még így is belementünk a tengerbe úszni egyet így október végén.
Nagyon gyorsan elrepült ez a 6 nap, amit együtt töltöttünk. A nap hátralevő részében értékeltük a projektet, visszajelzéseket adtunk egymásnak és a szervezőknek is, mind csupa pozitívat. Egy felejthetetlen, rendkívül intenzív, mozgalmas, a katalán kultúrába bepillantást adó és a non-formális oktatást gyakorlatban is megismertető remek projekt részesei lehettünk, melyet az együtt eltöltött élmények tettek életre szólóvá. Egy kitűnő csapat verbuválódott össze, akik egy héten át egy projekt erejéig a világ különféle részeiből, kultúráiból, vallásaiból összeálltak, hogy értéket adjanak egymásnak és kapjanak a projekttől is egyben.
Abszolút a kintlét hatása alatt voltam még több napig, valahogyan az ember érzi, hogy több lett ez után az egy hét után, valami változott benne jó irányba, kinyílt előtte a világ. Szinte biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó Erasmus+ projektem.
Nagyon hálás vagyok ezekért az élményekért MeOut, köszönöm szépen, hogy kitárjátok a világot és lehetőséget adtok ilyen felejthetetlen tapasztalatok megszerzésére!
Tamás
