Egy napsütéses októberi reggelen keltünk útra Budapestről, s akkor még nem is gondoltuk, hogy milyen kalandok várnak ránk, s azt sem, hogy 10 nap múlva már jó barátokként fogunk elköszönni ugyanazon a reptéren, ahol az első nap még jóformán fel sem ismertük egymást.
A télies időjárást hátrahagyva érkeztünk meg a napsütéses Grúziába, s életünk talán leghosszabb taxizása után a szállásunkra is rátaláltunk. Az első kulturális meglepetések már aznap arcon csaptak minket, de tudtuk, hogy ez még csak az első fejezete egy igazán fordulatos történetnek.
Minden ország különleges a maga módján, ám sok európai kultúra után igazán a komfort zónánkon kívülre kerültünk Grúziába érkezve, hiszen nagyban eltért az eddigi tapasztalatainktól minden, amit ott átéltünk. Személyesen megdöbbentő volt számomra, hogy annak ellenére, hogy egy jelentősen szegényebb országról beszélünk,
az emberek rendkívül nagylelkűek,
akár csak egy egyszerű sarki boltos is, aki szívesen kínált minket ’termékmintákkal”.
Már az első nap egyértelművé vált számomra, hogy ez az élmény más lesz, mint az eddigiek. Októberi fürdőzés a tengerben (ebédszünetben, vagy épp éjszaka), elhagyatott épületek felfedezése,
vad motorozások a Fekete-tenger Las Vegas-ában, vagy épp tábortüzes esték a parton, egy csapat emberrel, akik mindennél jobban fognak hiányozni, ha egyszer eljön a búcsú ideje.
Ezek talán a legélénkebben bennem élő pillanatok, amikre tényleg mindig emlékezni fogok. Talán az volt a legnagyobb tanulsága számomra ennek az utazásnak, hogy rájöttem, hogy egy kis ambícióval felvértezve hatalmas élményekkel gazdagodhatunk, de ehhez elengedhetetlen a bátorság, ami segít kilépni abból a sokszor emlegetett komfort zónából.
A tréning hivatalos foglalkozásai főleg a non-formális oktatás témája köré épültek. Ami talán a legemlékezetesebb volt a csapatunk számára, az az volt, amikor nekünk kellett egy workshop-ot készítenünk a többi résztvevő számára. Akkor éreztem igazán, hogy csupán pár óránk van arra, hogy kitaláljunk, megtervezzünk, és létrehozzunk valamit, amit még egyikünk sem csinált ezelőtt. Az interkulturális estéken pedig betekintést kaphattunk a különböző országok történelmébe, konyhájába, valamint mulatási szokásaiba. Talán ezek az esték voltak a legjobbak arra, hogy a különböző előadások után leüljünk egymás mellé, és őszintén beszélgessünk különböző mélyebb témákról. Sokszor arra eszméltem, hogy mind egy kicsit másképp látjuk a világot, mind máshonnan, más tapasztalatokkal érkeztünk, ám mégis próbál mindenki nyitott lenni, és tanulni, s talán ez a legfontosabb az egészben.
Továbbá a projekt keretein belül lehetőségünk nyílt arra, hogy ellátogassunk egy helyi oktatási intézménybe, ahol amellett, hogy találkozhattunk, és beszélgethettünk a diákokkal,
még a híres grúz recept, a hachapuri elkészítését is megtanulhattuk, s igazán különleges érzés volt a diákokkal együtt sütni!
Meglepődve tapasztaltuk, hogy elsőre rendkívül zárkózottak voltak a fiatalok, viszont nem adtuk fel, s bebizonyosodott, hogy csak idő és odafigyelés kérdése, hogy megnyíljanak nekünk.
Összességében az egész csapat nevében mondhatom, hogy örök életre szóló emlékekkel, barátokkal, kapcsolatokkal, és tudással tértünk haza, s mostantól talán kicsit másképp tekintünk mind a világra, mind a saját életünkre. Köszönjük a MeOut-nak a szervezést, és hogy lehetővé tették ezt az ifjúsági cserét számunkra!
Balázs
