Skócia? Igen, Skócia. Tudod, Mel Gibson, Rettenthetlen, férfiak szoknyában, Hegylakó, dudaszó. A valóságot csak felszínesen ismerő embernek lehet csak ennyi jut eszébe a Brit-szigetek északi országáról, pedig Ben Wallas hazája ennél jóval több érdekességet kínál, és ezt augusztus 14. és 22. között a Step in their shoes harmadik állomásaként mi is megismerhettük.
A programról előzetesen annyit tudtunk, hogy 5 napig fogunk vadkempingezni a Skye-szigeten, majd két napot Glasgowban töltünk. Egy gyors Google kereséssel hamar kideríthetjük, hogy a sziget Európa egyik legszebb része, ugyanakkor a szél és az eső még erősebben jellemzi, mint a gyakoribb brit turistacélpontokat. Ezt hamar meg is tapasztalhattuk, Glasgowból 6 órás buszút után, hajnali 4-kor érkeztünk meg az első „szálláshelyünkre”, egy mező közepére, szakadó esőben. Szerencsére a sátrak ekkor már fel voltak állítva, így egyből pihenni tért mindenki.
Az esti viszontagságokért a reggeli látkép bőven kárpótolt minket, a sátrunk 30 méterre feküdt az óceán partjától.
A gyönyörű táj végigkísérte az egész utunkat, ugyanis a következő napokban a part mentén, meredek szirteken át vezetett a turistaösvény.
Hamar kialakult a napi rutinunk, a reggelit követően összepakoltuk a sátrakat és nekivágtunk a 4-5 órás távnak, majd az érkezés után az aznapi felelősök nekiálltak főzni. Az életmentő meleg ételt követően a program tematikájának megfelelően egy-egy idegen szituációba próbáltuk beleképzelni magunkat játékos formában, így többek között rögtönöztünk színházi előadást egy, az országunkat jellemző problémáról vagy épp látásunkat ideiglenese elveszítve próbáltunk vakon közlekedni.
Az estékkel jött el sokak számára a nehéz időszak, ugyanis a szél cibálta sátrakban a köves földön nehéz volt elaludni, főleg, ha nem extrémebb körülmények közé tervezett hálózsákkal érkezett az ember.
Jómagam 3 nadrágban és 3 felsőben vacogtam végig az éjszakákat, sajnos a Lidlben beszerzett hálózsákom nem bizonyult a legjobb megoldásnak.
Érdekes volt tapasztalni, hogy az éjszakai didergéseket milyen gyorsan tudta felváltani a reggeli napsütés, ha eltűntek a felhők, egy póló-rövidnadrág szerelésben kényelmesen el lehetett lenni egész nap.
A túra utolsó napján érkeztünk a legszebb részhez, a sziget keleti oldalán olyan panorámában gyönyörködhettünk, amiről sokan csak álmodhatnak egész életükben. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, így a visszautat Glasgowba tiszta ég alatt tettük meg, csodálva a skót tájat. A hostelben töltött 2 napban tovább folytattuk a „nem-szem-előtt-lévő” problémákról a diskurzust, majd kimerülten, koszos ruhákban, de óriási mosollyal és rengeteg emlékkel mindenki hazaindult a saját országába.
Összességében egy olyan életreszóló élménnyel gazdagodtam, aminek minden pillanatára élénken fogok emlékezni 40-50 év múlva is. Igaz, hogy csak 5 napig hagytam magam mögött a civilizáció szinte minden részletét (Internet, angol WC, fürdő/zuhany stb.), mégis olyan nyugodtságot és távolságot éreztem a mindennapi problémáktól, amit nem hiszem, hogy máshogy meg lehet tapasztalni.
Márton
