23 éves vagyok, Budapesten tanulok, még sose voltam Erasmus+ programon de miután hallottam erről a lehetőségről az első projektre pályáztam amire tudtam. Először azt gondoltam nehéz lesz az egyetemmel összeegyeztetni ezt a 9 napot de végül könnyebben ment mint reméltem.

Korai órákban indultunk Budapestről egy sráccal aki ugyan úgy a magyar csapattal jött. Először életünkben a 200E busz megállójában találkoztunk. Nem tudtam mire számítsak, milyen lesz egy idegen emberrel végig repülni a napot de ahogy kiderült nagyszerű! Barátságos és nyitott volt nagyon jól éreztem magam. Ez amúgy nagy meglepetésemre a projekten minden egyes emberre elmondható volt, mindenki úgy fogadta a többieket mint akik egy rég látott jóbarátot várnak. A héten biztosítva volt számunkra minden.

Tényleg csak jól kellett érezzük magunkat.

A projekt kötött része reggel 10től kezdődött és este 6ig tartott 1,5 óránként fél óra szünettel. Egyáltalán nem éreztem az idő repülését. A téma a munkanélküliség és az entrepeneurship volt. Ne aggódjatok erre a szóra nekem is rá kellett googliznom, nincs is normális magyar megfelelője 😀 ebből is látszik, hogy ha bárki félne, hogy angol tudása nem megfelelő egy nemzetközi társaságba akkor azt nagyon rosszul teszi. Volt aki a legalapabb szavakat tudta csak mégis nagyszerű társaság volt, ha bárki bármit nem értett akkor a többiek készséggel segítettek neki.
Ezek az emberek a hét alatt kifejezőkészségükben is látványosan fejlődtek. Hat után szabadidő volt, lehetőség volt beszélgetni, megismerni a többieket jobban(bár ebben sokat segítettek a szervezők is az elején pár játékkal) kicsit bulizni vagy sportolni is ameddig csak kedvük tartotta.

A kedvenc estéim az intercultural night-ok voltak mikor az országok bemutatták az otthonról hozott különlegességeiket, ételeket, italokat.

A héten volt egy kirándulós nap amikor is megnéztük Tartut, mely még Tallinnál is szebb volt szerintem. Rettentően jól éreztem magam, minden pénzt megért volna ez a projekt, bár szinte semmibe sem került mivel teljesen belefértem a felajánlott keretbe. Órákig tudnék mesélni nektek de inkább tapasztaljátok meg Ti is.

A hazautazásom úgy terveztem, hogy Tallinnban alszom egyedül és megnézem a várost, de szállást szerencsére nem foglaltam. Miért szerencsére? Mert mindazokkal akik Tallinnból repültek haza így tudtunk egy közöset foglalni, jóval olcsóbban, így együtt töltöttük el azt a napot is.

Nagyszerű embereket ismertem meg akiket barátaimnak érzek ilyen távolról is. Remélem még nagyon sokukat viszontlátom.

Áron