A
z utóbbi időben több utazáson is részt vettem, és éppen Szlovákiából hazatérve indultam el Lengyelországba. Krakkóba érkezve sajnos rossz idő fogadott minket, de egy annál fantasztikusabb csapattá váltunk az út alatt! Nagyon gyorsan egy hullámhosszra kerültünk a többi magyar fiatallal, és az eső ellenére is megnéztük a várost. Innen utaztunk tovább Zakopanéba, ami a végső úticélunk, és az Ifjúsági csere helyszíne volt! Mit ne mondjak, egy hihetetlenül élettel teli, remek város, amiről már sokszor hallottam, főleg a síelés kapcsán, de még sosem volt lehetőségem meglátogatni.
Mi érkeztünk meg először a delegációk közül, így a mi kiváltságunk volt a többieket már kényelemben fogadni. Hamar meg is indult az ismerkedés, főleg az étkezések alkalmával tudtunk meg egymásról sokat. Az első napokban az eső miatt főleg bent voltak programjaink. Mivel az önkéntesség volt a fő témája a projektnek, így az ismerkedés, jégtörő játékok után először általánosságban foglalkoztunk a témával.
Miért dönthet úgy valaki, hogy szeretne részt venni egy önkéntes programon, miért maradhatnak távol ettől, mit is jelent egyáltalán önkéntesnek lenni.
Később előtérbe kerültek azok az ország specifikus kezdeményezések, jelenségek, amik az önkéntesség témáját érintik. Az egész hét folyamán vegyes csapatokban dolgoztunk a különböző feladatokon, így gyakorolhattuk mind az angol nyelvet, mind azt, hogy hogyan lehet hatékonyan és jól együtt dolgozni egy csapatban. Az előbbiekben taglalt témák mellett még kifejezetten érdekes feladat volt, amikor egy cikket kellett írnunk a csapattal. Minden program végén volt egy közös beszélgetés, ahol elmondhattuk a gondolatainkat, érzéseinket, és nagyon jóleső érzés volt látni, hogy a magyar csapat mindig szívesen kivette a részét, és sok hasznos, gondolatébresztő megjegyzéssel támogattuk a csoportot.
Az egyik legjobb napunk egy közel 20 kilométeres túrával telt el, amit egy helyi nemzeti parkban tettünk meg.
A Morskie Oko, Tenger Szeme nevezetű tóhoz barangoltunk el, s még a néha eleredő eső sem tudta kedvünket szegni. Az egész nap kellemes beszélgetéssel, sok nevetéssel telt, s egy rendkívül jóleső fáradtsággal zárult. Hasonló, ám rövidebb túrát tettünk meg egy másik nap, csak Zakopane városban, ami ugyancsak az egyik legjobb élményeim egyike lett, hiszen még sosem láttam ennyire élénk vásár utcát, ami egy hegy tetején lett volna! 
Fontosnak tartom kiemelni a kulináris élményeket, amiket szereztünk! Egyfelől a helyiek nagyon nagy odafigyeléssel készítették az ételeinket, friss alapanyokból készült minden, amit elénk tettek. Rengeteget ettünk a csapattal, ami sokszor az alapja a jókedvnek, így szerencsére abból nem volt hiány! Továbbá a nemzeti esteken lehetőségünk volt a különböző Spanyol, Román és Lengyel finomságok megkóstolására! Ezek közül leginkább a lengyel est ropta be magát a szívünkbe, mivel egy igazi hagyományos lagzi hangulatot varázsoltak elénk a szervezők.
Mind az ételek, italok, mind az élő zene tekintetében páratlan élmény volt!
Hazafele úton gondolkodva főleg az emberek jártak az eszemben, hisz megtanultam már, hogy bármerre is megyek a világban, a legfontosabb mindig az lesz, hogy kikkel vagyok körülvéve, s ez ezen a cserén sem volt máshogy. Rendkívül inspiráló, intelligens embereket sikerült megismernem, akikkel akár hajnali 4-ig is képesek voltunk a biliárd asztal mellett beszélgetni, elmélkedni témákról, amikről ritkán tudunk a hétköznapokban.
Szeretném az egész csapat nevében megköszönni a szervezést a MeOut-nak, hiszen egy remek élménnyel gazdagodtunk, és igaz barátokat szereztünk!
Balázs
