J
úliusban a MeOut szervezésén keresztül volt szerencsém részt venni az „Another Peace” nevű tréningprogramon.
Ez volt az első Erasmus-programom, egy ismerősön keresztül értesültem róla, így pontosan nem is tudtam, mit várjak tőle. Egy kicsit aggodalommal is töltött el, hogy a megjelent nemzetiségek képviselői közül rajtam kívül többen leaderként már szerveztek hasonló tréningeket vagy tanulmányutakat, esetleg részt vettek más programon. Azonban hamar kiderült, hogy ez egyáltalán nem hátrány.
Az első este során a közös vacsora alatt már megismerkedhettek a résztvevők egymással, amit néhány kötetlen játék követett. Második nap kezdődtek a különböző activity-k, amik mind-mind változatosan voltak felépítve. A legtöbb feladat interaktív volt és csoportokban zajlott, majd utána egy közös értékelés során minden csapat egy-egy képviselője ismertette az adott témáról gondoltakat. Ha valaki nem kívánt hozzátenni semmit, az sem volt baj, semmi nem volt erőltetve. A feladatok mind-mind szorosan kötődtek az emberi jogokhoz, segítségül többször társasjátékot használtunk vagy rajzoltunk.
Több activity-hez hozzátartozott a prezentáció, ami számomra sokat jelentett, mivel mindig is fontosnak tartottam a retorikai képességet, ám kevés alkalom van a gyakorlására, így úgy éreztem, ezt is fejleszteni tudta a program.
A több kávészünettel, ebéddel és vacsorával tűzdelt nap végén az egyik kedvenc részem az eltelt nap kiértékelése volt. Ez mindig kisebb csoportokban zajlott, különböző játékokat használtunk fel, hogy beszámoljunk arról, mi tetszett az adott napban, mi hogyan éreztük magunkat, mi fejlesztett minket, mi untatott minket, bármilyen tanácsot szívesen fogadtak.
A szervezők mindig ragaszkodtak a pontos kezdéshez, azonban délután hagytak szabad teret nekünk, amit bármilyen programmal ki lehetett tölteni, így minden nap volt lehetőségünk megnézni Luxemburg városát: nappal és este is.
Több kötetlenebb jellegű szervezett program is volt, ezek közé tartozott a második napon megrendezett nemzetközi est, amire minden ország képviselője hozott valami finomságot, italt, illetve kisebb beszámolóval készült arról az országról, ahonnan jött.
Hasonlóan jól telt az a nap, amikor a csapat kis kitérőt tett Schengenbe, majd egy egész szabad délutánt kaptunk.
Néhányan úgy döntöttünk, átmegyünk Németországba, Trierbe, mások Franciaországba mentek, ránk volt bízva a döntés.
A csapat hamar összekovácsolódott, és amit külön kiemelnék, hogy nem voltak egyáltalán összeszokott „klikkek”, ami megtörténhet egy ilyen tábornál, hanem mindenkiről elmondható, hogy nyitott és barátságos volt. Ez talán a szervezők érdeme is, akik nagyon figyeltek arra, hogy a különböző feladatoknál, játékoknál vegyes csapatok legyenek, sosem volt két azonos csoport.
Szeretném megköszönni a MeOut csapatának a lehetőséget, remélem, hogy még lesz alkalmam részt venni hasonló programon a közeljövőben.
Anita
