2018. július 12-től 19-ig vettünk részt Magyarországról hárman az Örményországban megvalósuló „Youth Combating Radicalization” nemzetközi tanfolyamon, az ottani fővárostól mintegy egy órára található Dilijan településen, melyet gyönyörű, hegyekkel tarkított elhelyezkedése miatt Örményország Svájcaként is becéznek a helyiek.
Személy szerint ez volt a harmadik MeOut általi projektem (eddig Szicíliában és Barcelonában vettem részt hasonlókon és szereztem általuk felejthetetlen élményeket), de mind a téma érdekessége, mind pedig az Európa és Ázsia határán fekvő Örményország és Georgia felfedezése, valamint az új emberek megismerése miatt is rendkívül vártam a
kiutazást.
A programon hat ország képviseltette magát (Lengyelország, Szlovákia, Ukrajna, Georgia, Örményország és Magyarország) és már az első nap szuper kis közösség alakult ki, így remek hangulatban, érdekes témákkal foglalkozván tölthettünk el egy hetet az örmény kisvárosban.
Mint minden hasonló projekt, ez is kiváló csapatépítőkkel kezdődött, valamint közös városnézésre is mentünk, hogy mielőbb megismerhessük egymást és kialakulhasson a csapatszellem és a bizalom is egymás iránt, ami a téma komolysága miatt is kedvező volt számunkra, hogy minél inkább meg tudjunk nyílni a másik irányába.
Erre szükségünk is volt, ugyanis a projekt első két napja volt az, amely a leginkább bevitt minket a társadalmi problémák valóságának mélyébe: közösen definiálnunk kellett a demokrácia fogalmát, annak építőköveit és főbb értékeit, emellett megvizsgáltuk azt is, hogy miben bújhatnak meg a fiatalság radikalizálódásának főbb okai, s mindez milyen hatásokat eredményezhet a társadalomban.
Mindezek után aztán a második nap még mélyebbrementünk, egy adott szituáció kapcsán kellett szerepet játszanunk, amit a másik csapat kielemezett, majd országonként a projekt három főbb témájáról (a radikalizmusról, az extrémizmusról, valamint az aktív részvételről) prezentációt kellett tartanunk, így megismerhettük, hogy milyen események, történések zajlanak más országokban ezen területek kapcsán, valamint hol milyen társadalmi megmozdulás tapasztalható a problémák enyhítése céljából. A projekt utolsó három napján pedig rajtunk volt a sor ezen aktív részvétel előmozdítására: hallhattunk példákat más nemzetektől, megoszthattuk mi is saját tapasztalatainkat, azonban mindezeket a vizuális gondolkodás módszerével kellett. megjelenítenünk csapatban, átformálván a közölni kívánt információt képekké. Ebből eredően posztert, valamint „stop motion” videót (képkockák összedolgozása mozgóképpé) kellett elkészítenünk nemzetközi csapatban a három főbb téma valamelyikéről, közösen ötletelvén, megvalósítván, valamint prezentálván a projektünket.
Személy szerint én mégsosem készítettem ezelőtt hasonló „stop motion” videót, így igencsak érdekes tapasztalat volt, s egyben kiélhettük kreativitásunkat is.
A projekt témakörén túlmenően egymás kultúrájába is bepillantást kaphattunk, amire remek lehetőséget nyújtott az első két nap végén megrendezett kulturális est, melyen minden ország küldötte bemutathatta saját nemzetének szokásait, valamint étel- és italkülönlegességeit. Voltak, akik táncoltak, voltak, akik énekeltek, mások kvízt vagy
nyelvtörőt játszattak, és különféle videókkal mutatták be országuk főbb nevezetességeit.
Természetesen a projekt időtartama alatt és után is megvolt a lehetőségünk arra, hogy jobban beleláthassunk az örmények mindennapi életébe, valamint, hogy utazhassunk és felfedezzük a főbb látnivalókat is. Mivel korán érkeztünk meg Dilijanba, már az első nap – amíg meg nem érkezett mindenki – sikerült stoppolással eljutnunk a város egyik legfőbb nevezetességéhez, egy XIII. századi örmény apostoli templomhoz, illetve egy ahhoz közeli tóhoz is. A projekt utolsó napján pedig Örményország fővárosába, s egyben a világ egyik legrégebb óta lakott városába, Jerevánba látogattunk el, ahol a helyi projektrésztvevők vezettek minket körbe, bemutatván nekünk a főbb látnivalókat, közülük a város panorámáját is a háttérben emelkedő Aratát heggyel.
Mivel maradtunk két extra napot a projekt után, és a repülőnk amúgy is Tbilisziből indult vissza Budapestre, így grúz és szlovák barátainkkal együtt a georgiai fővárosba utaztunk, megkóstoltuk a helyi étel- és borkülönlegességeket, free walking touron vettünk részt egy helyi idegenvezető irányításával a város főbb nevezetességeinek megcsodálása céljából, valamint utolsó nap Georgia egyik legrégebbi városába, Mchetába is ellátogattunk.
Számomra a projekt abszolút közelebb hozta a társadalmi problémákkal kapcsolatos tudatosságot, látván a radikalizmusba torkollás lehetséges okait és hatásait is. Jó volt bepillantást kapni más országok példáiba, eseményeibe is, valamint együtt, több országból és kultúrából érkezvén, de közösen valami pozitívat alkotni s azt prezentálni a problémák enyhítése érdekében. Egyben nagyszerű élmény volt eljutni két, Európa és Ázsia határán fekvő országba is, s látni, hogy ily messze tőlünk is mennyire európaihoz hasonló kultúrája és gondolkozása van az ott élő embereknek.
Nagyon köszönöm ezt a felejthetetlen másfél hetet, rengeteg remek élménnyel és tapasztalattal lehettem gazdagabb!
Tamás
