Egy esős szombat délelőtt, 3 lány-és a hintó előáll-a MeOut csapata tetőablakos autójával érkeztünk meg a helyszínre, Djakovoba, egy határ közeli horvát falucskába. Mire felfedeztük a helyet, megnéztük a legfőbb és egyetlen nevezetességét, a katedrálist, a többi részt vevő is megérkezett, nemzetek széles palettája képviseltette magát; macedoniak, bolgárok, olaszok, angolok, csehek, horvátok is mind felvonultatták országuk büszkeségeit a programnyitó esten.
A tréning egy nagyon aktuális témát járt körül, a hátrányos helyzetű fiatalokkal foglalkozott. Reggel 10-től este 7-ig folyt a non-formális oktatás, szerepjátékok, interjúk, általunk készített prezentációk segítségével tárgyaltuk ki a legégetőbb kérdéseket, alakítottuk ki a véleményünket, valamint kerestünk és találtunk megoldást. Rengeteg új, érdekes és hasznos információ birtokába jutottunk, miközben a prezentációs, kommunikációs képességeink is fejlődtek.
Lehetőségünk nyílt hasznos tudást szerezni a hátrányos helyzetű fiatalokról, a velük való bánásmódról,
meglátogatni a legnagyobb lipicai tenyészetet, bepillantást nyerni a projektírás rejtelmeibe, végigenni magunkat nemzeteken, és rengeteget bulizni, örömködni együtt sok-sok különböző és mégis olyan hasonló fiatallal.
Tele van a bőröndöm. Pár ruhát ott is kellett hagynom. Helyette haza hoztam rengeteg új élményt, barátságot, az együtt alkotás örömét, sok új nézőpontot, nehézséget és vidámságot, és egy kis Rakiját.
Azt vártam a tréningtől, hogy egy olyan problémával foglalkozzam, amivel korábban nemigen, hogy hasznos skilleket szerezzek, miközben egy inspiráló közegben ki is kapcsolódom, és szorosabbra fűzzem viszonyom a horvát konyhával, de ennél még sokkal többet kaptam.
MeOut És C.E.T. köszönöm ezt a szuper élményt!
Réti Anna
