Nem ez volt az első Erasmus + tréning, amin részt vettem, de amit a legjobban szeretek ebben a programban az éppen az, hogy nincs két egyforma. Függ a szervezőktől, függ a trénerektől, függ a helytől, természetesen a témától, és még számos más dologtól, de amitől talán leginkább, az a csapat hozzáállása és viszonyulása a kérdéshez és persze egymáshoz. És azt hiszem éppen a csoport hozzáállása az, ami felejthetetlenné tette számomra a kint töltött hetet. Rengeteg érzelem – közvetlen közelségből tapasztaltuk meg a kirekesztés megvalósulását, miközben mintegy családként, együttes erővel küzdöttünk meg ezzel.
A közös munka csapatépítő játékokkal kezdődött, melyeknek köszönhetően már az első nap végére úgy éreztük, jó helyen vagyunk, biztonságban, bátran oszthatjuk meg véleményünket és ötleteinket a többiekkel, mert azokat nyitottság fogja fogadni. Ez pedig elengedhetetlen a non-formális oktatásban, hiszen az elv az, hogy nagyjából annyit veszel ki belőle, amennyit te magad hozzáadsz.
A második nap aztán rögtön keményen belevágtunk a témába – ami valljuk be, nem egy egyszerű kérdés. Szeretjük azt gondolni, hogy toleránsak vagyunk és mindenkit elfogadunk magunk körül, de sajnos ez még nem egyenlő azzal, hogy ténylegesen hozzá is járulunk az integrációhoz. Ezen a napon rengeteg könny hullott. A csapat tagjai között szerepeltek olyanok, akik hazájuktól távol élnek. Személyes történeteik mindenkit megérintettek. Nehéz azzal szembesülni, hogy valaki, akit megkedveltél valóban szembesül azokkal a nehézségekkel és kirekesztő viselkedésekkel, amikről eddig valószínűleg csak az újságokban olvastál vagy távolról hallottál. Azt hiszem ez a nap volt a legmeghatározóbb az egész hétre és a csapat életére nézve is. Úgy gondolom, hogy ezeknek az érzelmeknek ki kellett jönniük, ezeket a történeteket meg kellett ismernünk, hiszen csak így realizálódott bennünk igazán a probléma komolysága. Innentől aztán nem volt hiány motivációban – minden egyes résztvevő elkezdett azon gondolkozni és dolgozni, hogy miként tudna ő maga szervezetével együtt valódi, tettleges akciókat kezdeményezni az integráció érdekében.
És ezért éri meg részt venni ezeken a programokon. Amíg csak kívülről szemlélünk valamit, addig hiába gondoljuk, hogy értjük azt, ez valószínűleg nem teljesen igaz. A világ sokszínű, sok minden jó, és sok minden rossz benne – el kell menni és ezt mindet fel kell fedezni, mindet meg kell tapasztalni, hogy aztán hazatérve te lehess az, aki lép és tesz, mert közhely ugyan, de minden változás az egyén szintjén indul el.
Á. Noémi
