12072709_10208364831301613_5826058721383855165_n.jpg

2015 októberében részt vettem, tizenhét évesen Budapesten egy Social Media as the Tool for Youth Activities című Youth Exchangen, ahogy mi emlegetjük: ifjúsági cserén. Utolsó évemet jártam egy nagyváradi elméleti iskolában és hiába, hogy már októbert írtunk, még mindig halvány lila gőzöm sem volt mit kezdjek magammal ha leérettségizem. Művészeti egyetemet fontolgattam, de nem találtam eléggé fontosnak. Nem is tudtam igazán mi tetszett a legjobban ebben a projektben, kiszabadulásnak tekintettem a rám nehezedő ezer kérdés alól, de minden percét élveztem. A programok tetszettek, bár a téma nem igazán érdekelt eredetileg, új barátokra tettem szert és temérdek új információ birtokosa lettem, de mégsem ezek voltak, amiért leginkább hálás lehetek.

12107134_1013669518665140_3339955070028551390_n.jpg

Volt egy két órás program, amelynek az volt a célja, hogy bemutassák az Erasmus+ ágait. Csoportokra osztottak minket a szervezők és plakátokat kellett készítsünk a megadott témáról.

14141945_10154757648878455_2134210185594520765_n.jpg

Én az EVS (European Volunteering Service)-es csoportba kerültem. Nem kell mondanom, hogy fogalmam sem volt miről szól ez az egész. Csak ültem és hallgattam, ahogy a többiek csak úgy dobálóznak a nagy szavakkal:

INGYEN, UTAZÁS, TANULÁS, MUNKA, KULTÚRA, SZÓRAKOZÁS, és megannyi LEHETŐSÉG..

12096531_893149860763410_5234055822393289132_n.jpg

Persze, hogy rögtön megtetszett. Attila és Giorgi, a szervezők beszéltek és meséltek róla, majd a többi résztvevő is, én meg csak ámultam és bámultam, kezdtem úgy érezni, hogy na igen, ezt én is akarom!

img_8058.JPG

Hazajöttem és utána jártam minden fontos részletnek és érdekességnek, eldöntöttem, hogy elmegyek egy évre, valamilyen gyönyörű helyre. 2016 tele és tavasza arról szólt, hogy bújtam az internetet EVS lehetőségek után, motivációs leveleket és önéletrajzokat írtam. Féltem, hogy nem vesznek fel a korom miatt, mert még mindig csak tizenhét voltam, de azért csak próbálkoztam az elutasítások ellenére is. Már mire májusban feladtam és nekiültem a portfólióm sürgős befejezésének egy délolaszországi szervezet válaszolt, hogy szeretnék, ha ÉN mennék hozzájuk önkéntesnek. Tetszett nekik, hogy van egy délutáni művészeti sulim és értek a plakát és szórólap- tervezéshez. Engem akartak, én meg őket. Megvolt az interjú és fel is vettek, mint reklámtervező.

Letettem az érettségit és blogot indítottam. Ugyebár az EVS miatt, úgyis kellett, addig is, legalább a rokonaim, barátaim is nyomon tudják követni kalandjaimat.

Szeptember 20.-ai indulásom előtti, nyári megállóként, még részt akartam venni egy ifjúsági cserén, ezúttal Szlovákiában. Ki gondolta volna, hogy így alakul, de újra találkoztam azokkal a szervezőkkel, akiknek hála most egy évre kiléphetek a komfortzónámból, nyelvet tanulhatok, világot láthatok, és olasz tengerpart mellé költözhetek egy évre.

unnamed.jpg

Boldogan vállaltam, hogy leírjam, mi s hogy történt, hogy mennyit segített a szervezet és hogy mennyire hálás vagyok nekik.

Csak így tovább MeOut!

Túros Dotyi