Idén először vettem részt E+ projekten Lengyelországban, még márciusban, Varsóban, szintén a MeOuttal. Nagyon ütős első élmény volt, ezért mikor láttam, hogy egy újabb lengyel projektet hirdetettek ki, nem hezitáltam megkérdezni, hogy ugyanahhoz a lengyel szervező gárdához tartozik-e. A válasz igen volt, így nem volt kérdés számomra, hogy újra Polákiát választom 🙂 Még egy érdekes részlet, hogy a másik magyar résztvevő egy varsói társam húga volt, így még egy családi szál is futott. Hárman voltunk magyarok a projekten, ami egy hihetetlenül nemzetközi bagázzsá kerekedett: 11 ország, országonként 3 résztvevő, vagyis 33-an voltunk, (ami egy elég ideális osztálylétszámként is felfogható).
A résztvevő országok: Lengyelország, Spanyolország, Portugália, Franciaország, Szlovákia, Horvátország, Románia, Görögország, Olaszország, Bulgária, Magyarország
Két tréner volt, a lengyel Marcin, akit már ismertem Varsóból és a gyereket váró ukrán Natalja.
Nagyon jó dinamikában tartották a foglalkozásokat, váltva-segítve egymást, profin vezényelve és építve a csapatot. A sok jégtörő, energizer, csapatépítő és névtanuló feladatnak meg is lett a gyümölcse, nagyon családias és jó hangulat alakult ki, ami nagyon jól jött a közös munka során. Minden feladatot különböző, random kisorsolt csapatokban végeztük, így sokféle együttműködési stílust, csapatmunkát kipróbálhattunk.
Persze a legjobb csapatépítők az esti international night-ok voltak, ahol prezentációkat hallgattunk egymástól egymás kulturájáról, és meg is kóstoltunk több ételt és jófajta nemzeti italt 🙂 További fontos összekovácsoló eseményeknek számítottak az EB-meccsek, ahol persze a helyi érdekeltségek is kiütköztek… lengyel-portugál, olasz-német meccs, stb .. 🙂
Ez a sok fejtörő, kulturális, non-formális tanulást tartalmazó feladat megágyazott a projekt fő feladatának: saját projektet írni.
Itt az is extra volt, hogy nem besoroltak minket csapatokba, hanem mi választottuk ki, hogy kivel szeretnénk együtt dolgozni, azt véve alapul, hogy ki milyen témájú projekten dolgozna szívesen.
Én egy nagyon szuper csapatban dolgoztam a román Lilivel és az olasz Alessandroval. A menekültválságot választottuk témaként, mint Európát egyik legsúlyosabban érintő mai kérdés. Kidolgoztuk a projektet másfél nap alatt, és irtó jó érzés volt, hogy képesek lennénk akár egy héten elküldeni valamelyik nemzeti hivatalhoz, és akár már jövőre meg is valósíthatnánk. Olyan hasznos gyakorlati, projektírási és projektmenedzselési tudást kaptunk, hogy képesek voltunk a feladat megoldására, és ez volt az egyik legnagyobb élmény a projekten. Természetesen a projektek egyik legfőbb hozománya a sok új barát szerte a világból, de a másik legfontosabb dologként azt tudnám mondani, hogy mindenki ráismer új tulajdonságokra magára és másokban. Aki nem gondolta magáról, hogy képes vezetőként viselkedni, ilyen helyzetekben is kipróbálhatja magát, aki nem gondolta magát ötletekben gazdagnak, megbizonyosodhat az ellenkezőjéről. Szóval rengeteg rácsodálkozással, figyelemmel, tanulással és barátkozással telt ez a több, mint egy hét, és tényleg nem túlzok, mikor azt mondom, mindenki egy életreszóló élménnyel tért haza 🙂
Most a legfontosabb, hogy vigyük tovább a tanultakat, terjesszük a szuper energiákat, és csináljunk minél több projektet!
Emese
